Kössz, jól vagyok!

Mostmár nagyon jól érzem magam, egy picit még köhögök ugyan, de a láz és a hányás teljesen a múlté, aminek az egész család nagyon örül.

Boldogan kísértem ma Szabikát az oviba, ahol én is örültem, hogy viszontláthattam a kis ovis barátaimat, nagyokat mosolyogtam mindenkire és jókat kuncogtam a vidám kis társaságon.

Szabika alig várja a holnapi napot, szerdán lesz ugyanis az oviban a kihívás napja, még ugrálóvár is lesz, ami tesókám nagy-nagy kedvence. Együtt mentünk ma bevásárolni, élveztük a kellemes napsütést. Anyukám szerint nem sokára fel fogok kapaszkodni a járókában, mert egyfolytában azon töröm a buksim, hogy hogyan is tudnék felállni. Nyúlok a rácsok felé, kapaszkodom beléjük, de még nem tudom, hogyan is kéne felhúzni magam, továbbá megmászok minden nagy párnahegyet ami az utamba kerül, hogy feljebb és feljebb juthassak. Szóval, nálam csak most kezdődik igazán a nagy kihívás. Szurkoljatok! :-))))))