Nincs előttem lehetetlen, gyönyörűen haladok előre, egyre nagyobb teret kapok, engem pedig "csábít a messzeség" és hajt a kalandvágy. Elérek bármilyen tárgyat, hacsak el nem dugják el előlem. :-((( Lassan tele lesz a szekrény teteje....
Az persze, hogy mi az ami érdekel, és mi az ami kellően biztonságos, már más lapra tartozik. Amikor a kiterített plédre kerülök tudom, hogy anya szeme mindent lát. De azért ennek a két fotónak az erejéig még a csatlakozó zsinórt is megkaparinthattam. Szeretem áthágni a szabályokat, pláne lemenni a takaróról... Különben is, ki neheztelne rám egy ilyen mosoly után?
Én nem neheztelek rád, csak elolvadok!! Asszem tanulok tőled egy kis kúszást, mert nekem csak hátra fele megy. :-))
VálaszTörléspuszi
Zsófi , Brigi