Újra itt az ovi, úgyhogy viszem is a bátyust, majdnem minden nap. (Kedd és csütörtök kivételével, akkor ugyanis apa viszi reggelente, de persze, mi megyünk érte.) Újra jár angolra, Zenekuckóba.
Szuper, hogy minden nap van valamilyen fejlesztő tornájuk, péntek kivételével, akkor ugyanis úszni mennek. Csütörtökönként Zenekuckó van, mely egy nagy ovis buli, tánccal, hangszerekkel való ismerkedéssel.
Induláskor jó melegen be kell öltöznünk, ezt szívesen kihagynám az életemből, de ha elkészülök, már ismét vidám vagyok, alig várom, hogy találkozhassam Szabi ovis társaival. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az ovis lányok teljesen odavannak értem....
Délelőtti programunk a Lehel piac meglátogatása, ott szoktunk ugyanis bevásárolni. Szeretem nézni a piac forgatagát, de azért igyekeznie kell anyának, mert egy helyben ülni nem nagyon szeretek, mindig új élményekre vágyom.
A járgányomra továbbra is nagyon büszke vagyok!
A bátyussal egyre többet játszunk együtt. Nagyon jó fej, de néha tényleg úgy viselkedik, mint egy kis őrmester. Végül is, elnézem neki, mert tényleg csak óvni akar a veszélyektől és attól, hogy ismét tönkretegyek valamit.... Rengeteget beszélek, persze, csak a magam nyelvén, de a szüleim szerint édes a hangom.
Enni továbbra is imádok, mindenevő vagyok, úgyhogy nem is csoda, hogy lebirkózom Szabikát?!
