Mostanság, igencsak kommunikatív vagyok. Gyakran kezdeményezek amolyan "beszélgetésfélét", ha úgy érzem, hogy valamelyik családtagom nem figyel kellőképpen rám. Szabi a példaképem, ezidáig csak álmélkodtam azon, hogy egy ilyen ovis gyerkőc milyen sajtkukac tud lenni, pörög-forog egész nap. Újabban kiáltok is neki, rámosolygok, aztán megsimizem az arcát.
Mit szóltok? Elkezdtem a puszi osztogatást! Legalábbis, igyekszem utánozni a pusziszkodást, mert pusziból kapok én is bőven. :-)))))) Tegnap össze is nyálaztam a tesóm haját, de nem haragudott...
Ma egész nap az átfordulást gyakoroltam. Bármikor letettek hanyatt, már el is kezdtem az átfordulás-mutatványt. Klassz, mert már teljesen egyedül sikerül (az esetek többségében). Csak visszafelé nem megy egyelőre, úgyhogy tartós hasonfekvés után el is kezdek panaszkodni.. Persze, ilyenkor mindig jön valaki, aki van olyan kedves és visszafordít a hátamra. (Ezt persze, fél perc múlva ismét követi egy hasrafordulás. Szóval, mellettem nem lehet unatkozni. :-)))))
És szerintünk egyre jobban hasonlítasz Szabira. :-)
VálaszTörlésPuszi
Gratulálunk sz átforduláshoz és persze a pusziszkodáshoz is! Nagyon ügyes vagy. Reméljük hamarosan újra találkozhatunk, most, hogy itt a jó idő :)
VálaszTörlésAnna és Máté