2010. október 4., hétfő

Helló, helló! Újra itt vagyok...

Jaj, de rég' jártam erre!
Pedig zajlik az élet rendesen, minden oké! Rajongóim jelezték, hogy jó lenne, ha ismét közkinccsé tenném eseménydús fejlődésem mérföldköveit számotokra... Hát, íme! Ismét itt vagyok, méghozzá újult erővel! :-))))

Kérem szépen, 10 nap és buli van! Egyéves leszek! Magam sem hiszem el, hogy így eljárt felettem az idő.

Összefoglalnám röviden, hogy milyen kis életvidám kalandozó vagyok:
Minden érdekel, gyors vagyok és hihetetlen hatékonysággal kutatom át a szekrényeket, fiókokat mindenféle izgis cuccok után: pl. ceruzaelem, töltőtoll, ruhafogas. Egyedül még nem kezdtem el járni, de minek is, ha négykézláb mindent hamarabb el lehet érni. :-DDDD
Naponta leltárt készítek a ruháimról, roppant gondossággal, egyesével kipakolom ruhácskáimat a szekrényből, de minden darabot külön-külön is átnézek, hogy jó-e még rám, vagy már kinőttem.

Továbbra is mindent megkívánok, bármit is esznek-isznak körülöttem, az esetek többségében kapok is belőle, de képzeljétek, az irigy anyukám továbbra sem hajlandó adni a Nescafe-jából. Hallatlan! :-(((

Teljesen lenyűgöz apukám szolgálati telefonja, amit sikerül néha megkaparintanom, de ehhez jó gyorsnak kell ám lenni! :-DDD Szintén távlati terveim között szerepel ezen telefon használatának elsajátítása, hiszen olyan szívesen felhívnám apa kollégáit, hogy ma sajna, nem tud bemenni, mert egész nap velem játszik....

Múltkor apukám a kedvenc zenéjét hallgatta. Amint megütötte a fülemet, egyből tudtam, hogy ezt jobb, ha lehallkítom. Kimásztam a nappaliba és lehallkítottam a magnót. Erre apuci megint felcsavarta a hangerőt. Na, gondoltam, rajtam nem fogsz ki! Ismét odasiettem és kihúztam a kábelt a falból. Valami beleszólási jogom talán, nekem is van abba, hogy milyen zenétől hangos a lakásunk, ugye?

Ha fülbemászó a muzsika, akkor nagyon édesen tudok rugózni, ja, és tapsolni is nagyon szeretek! :-))))

Vágyam, hogy megtanuljak palacsintát sütni (ezt a következtetést a szüleim vonták le), más okot nem tudnak felhozni arra tényre, hogy előszeretettel csaklizom el a palacsintasütőt a konyhaszekrényből. A palacsintasütés még nem megy, de nem ajánlom senkinek, hogy ilyenkor a közelembe legyen, mert Vitéz László sehol sincs hozzám képest, elhihetitek.


Tesókám köszöni, nagyon jól van! Egy hete voltak a Tiborfi gyerekekkel, Annával és Mátéval a Szöcskevárban, ahol jól kitombolták magukat. Babáknak való játszási lehetőség nem igazán van ott, de gyorsan növök és hamarosan én is velük tarthatok majd egy kis randalírozásra a labdák közé, illetve egy kiadós csúszdázásra.




Nagyon büszke voltam múlt héten (is) Szabikára. Faültetés volt az oviban. Bátyuskám nagy lelkesedéssel dolgozott, mindenki megdícsérte, nagyon szép munkát végzett.


A munka oroszlánrészét Szabi vállalta, én addig fürödtem a népszerűségben. Hiába, valakinek a lányokat is kellett szórakoztatni, ugye....

Hétvégén megint jelentkezem, mert szombaton névnapi buliba megyünk a barátainkhoz! Tuti jó lesz! :-))))


1 megjegyzés:

  1. Látom nem unatkozol, na ezzel én is így vagyok!! :-) Szabi is nagyon ügyes azt hiszem, hogy hívni fogom ,a szükségem lesz egy ilyen kis stram pasira. :-))

    puszi: Zsófi és Brigi

    VálaszTörlés